2015. február 2., hétfő

8. fejezet

Gyerekek... nincs mit mondanom... teljes szívből gyűlölni fogtok :D
Jah, a 61 kis palántámat meg imádom <3 :3
Jó olvasást mindenkinek! :) (bár nem lesz olyan jó... >:D)

újabb saját készítésű gif


A plafonon töredezett a vakolat és a parkettára hullott, ahogy a nehéz Fabio a padláson mászkált bőrönd után kutatva. Egy zseblámpával a kezében kajtatott mindenféle lim-lom között. Túl sok emlék élt odafent és túl sok be nem teljesült vágy. Végre megtalálta az utazótáskákat is, amik egy nagy halomban álltak a legeldugottabb sarokban. Minden bizonnyal még az apja dobálta oda, miután Ő elment. A sötétszemű férfi pontosan emlékezett, hogy milyen nagy sürgölődésben voltak előtte pár héttel, hiszen úgy készültek, hogy mind a heten elutaznak Olaszországba meglátogatni a régi rokonokat. Ez természetesen nem valósult meg, hála az anyának nevezett egyénnek. Így az előre megvett bőröndök a padláson végezték, az olaszországi repülőjegyek a kukában, a család meg elindult a lejtőn.

2015. január 21., szerda

Az ígért rész

Sziasztok!

Igen, igen... tudom. Megígértem, hogy lesz rész, és bocsánat, hogy nem lett! :(
Sajnos az egyetem tényleg olyan nehéz, amilyennek mondják, sőt...
Amikor megígértem, hogy lesz rész, akkor már csak 3 vizsgám volt hátra és azt hittem, hogy ez már nem lesz semmi. De nagyon nagyot tévedtem :'D
Bocsássatok meg, egyszerűen bele gebedek a tanulásba, gyakorlatilag felkeléstől elalvásig tanulok, még most is, szóval én se élvezem jobban a dolgot, mint ti :'D
Ha minden összejön, jövő hét hétfőn VÉGRE VÉGE! Akkor pedig egy nap pihi után neki is látok, addig pedig nézzétek el nekem, de most tényleg ez az utolsó dolog, amivel törődni tudok...
De az agyam az jár ;)

2014. december 25., csütörtök

Ünnepek

Boldog karácsonyt és boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!
Ezt pedig az első saját készítésű gifemmel szeretném megkoronázni ;)


2014. december 22., hétfő

Meglepi, ezúttal nekem

Sziasztok! 
A mostani bejegyzés sajnos nem tartozik közvetlenül az 51-hez, de Muszáj voltam megosztani veletek!
Szeretnék elmesélni egy apró történetet. Kicsit személyesebb.
Szóval amióta blogolok, elég sok minden történt velem. A dolog gyakorlatilag a fél életem kitölti, mert ha nem tanulok vagy végzem az itthoni teendőimet, akkor blogolok vagy a blogolásról gondolkodom vagy bloggerekkel beszélgetek. Igen. Szóval ez a dolog eléggé hozzátartozik a mindennapjaimhoz :D Amióta pedig ezt csinálom, rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Jókkal és rosszakkal is. Sokukkal jó darabig szoros barátságban voltam, aztán valahogy ez az egész mindig megszűnt. Kivéve egyet, ami már a legeleje óta tart. Még az első blogomra, az Északi szélre kértem kritikát egyszer, amit nem más, mint Sam Row írt meg nekem. Ez a drága kincs pedig azóta folyamatosan követ, támogat és mindenben segít, lassan pedig eljutottunk odáig is, hogy nem csak a blogos ügyleteket beszéljük meg. Nem akarom kimondani, hogy barátok vagyunk, mert én ezt eddig akárhányszor kimondtam, az a kapcsolat mindig elbaszódott :D Dehát értitek. Nagyon nem akarok így járni :) 
Sam nagyon fontos része az életemnek, még, ha ezt nem is tudom mindig kifejezni. A szerencsém az, hogy nem is kell. Tudja. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban (azon kívül a rengeteg dolgon kívül, amit eddig értem tett), hogy egy olyan ajándékkal lepett meg, ami többet mond mindennél.
Egyik nap csak ennyit kérdezett "Luca, te bízol bennem?" Jót röhögtem rajta, a vége az lett, hogy megadtam neki a címem. Pénteken egy üzenet várt a postáról, hogy a levelem átvehetem. Rögtön el is mentem, de akkor még nem volt ott a csomag, mert nem ért vele vissza a postás. El sem kell mondanom, hogy mennyire dühös voltam :D Ráadásul utána elutaztam, tehát csak ma kaptam meg egy levél keretében ezt a kis kincset egy "TALENT" (tehetség) felirattal. 
Számomra ebben a szóban az ő szájából benne van Minden. Sam irántam érzett érzelmei, a biztatása, a bizalma, ő maga. Rengeteget jelent nekem.
Köszönöm szépen Sam, mindent, és itt nem kell részleteznem, hogy miket, mert szó szerint mindent. Nem tudom kifejezni, hogy mennyit jelent!
Ezzel szeretném megmutatni mindenkinek, aki hülyeségnek tartja a bloggert, a közösségi portálokat, meg azoknak, akik egy árva jó szó nélkül folyamatosan csak cseszegetik egymást, hogy nagyon rossz úton haladnak. Persze nem kell mindenkivel öribarinak lenni. De észre kell venni azokat, akiket megismertünk, és mindenkinek megadni az esélyt, hogy minket is megismerhessenek (mert én nagyon gonosz tudok lenni, ha akarok :D) :)
Ennyi lettem volna egyelőre. Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok, a fiatalabbaknak jó pihenést, az egyetemistáknak kitartást, stb stb! :D De főleg neked minden jót, Sam! Hasonlóan érzek, mint te :)


2014. december 13., szombat

51- A novella 1.

Íme! :D Mint ahogy ígértem, érkezik valami 51 ;)
Ne gondoljatok itt most a történetre, ugyanis ez egy novella, ami az 51 szereplőivel játszódik, de szeretném kiemelni, hogy EZ NEM FOG MEGTÖRTÉNNI AZ IGAZIBAN!
Ugyan nem ezt szavaztátok meg, de sajnos én most a vizsgaidőszak közeledtével nem tudtam fejezetet írni, úgyhogy úgy gondoltam, hogy valami mást fogunk megünnepelni, mégpedig, hogy a blognak immáron 51 feliratkozója van! :D Ennek alkalmából született ez a kis novella (aminek lesz folytatása), remélem, hogy nem haragszotok, és ugyanúgy élvezni fogjátok, mint az eredetit! :)
Ne számítsatok most eget rengető történetvezetésre, se nagy csavarokra, ez egyszerűen csak egy aranyos kis self-fic lesz, amit szeretnék veletek megosztani, és első sorban annak ajánlom, aki lazítani szeretne! ;)
Mindenkinek jó olvasást kívánok, köszönöm, hogy ilyen sokan vagytok már, ez rengeteget jelent nekem! :)
UI.: a lejátszóba legfölülre "Sleep" címmel bekerült az egyik kedvenc számom. Hallgassátok meg! :)
UUI.: ugyan nem kapcsolódik szorosan a történethez, visszajelzést így is nagyon szívesen fogadok! ;)


2014. október 30., csütörtök

7. fejezet

Büszkén jelentem, hogy megszületett, és nagyjából minden olyan, ahogy elterveztem. NAGYJÁBÓL! :D
Őszintén szólva a végének valami mást terveztem, de ez valahogy... annyira jött ;)
Előre szólok, hogy: SENKI SE TEKERJEN IDŐ ELŐTT A VÉGÉRE, szegény történet hadd épüljön föl a terveim szerint! :D Ezt csak a ti érdeketekben.
Élvezzétek az eddigi írt nem csak az 51 történetében, de az általam eddig összes sztoriban írt LEGHOSSZABB fejezetet, ami 20 oldalt jelent :D
Oldalt találhattok egy szavazást, nagyon kíváncsian várom a döntésetek! 
Jah, és lett egy saját bejáratú rádióm, a fantasztikus Sam Row design-ról nem is beszélve! (a tehetséges lányka oldalát lent találjátok)
Előre is nagyon szépen köszönöm minden olvasónak, aki szán rám egy kis időt! :)
Ha tetszett, ha nem, tudjátok, hogy mi dobhatja fel a napom ;)
Jó olvasást kívánok mindenkinek!



A reggeli pirítós enyhén kesernyés, élesztő aromájú illata finoman keveredett össze a frissen vágott sajtéval. A mikró hangosan csilingelt egyet, Juliette pedig kivette a gőzölgő vizet a gépből, majd tea filtert dobott belé, amitől borostyánszín úszott szét a folyadékban. A serpenyőben sercegett a szalonnából és tojásból kisülő zsír, mindeközben az odakint szakadó eső cseppjei kopogtak be a konyhapult melletti ablakon.
Mindenki korán kelt, hiszen Giovanni még nyárig dolgozott, Enzo meg iskolába járt, de az ő ébredési idejük semmi sem volt Julséhoz képest. A nő vekkere minden reggel két órával előbb szólt, mint az elviselhető lenne, azonban ez a keserű női sors, és talán nem is cserélte volna el még egy kis pihenésre azt az örömöt, amit étellel tud nyújtani két olasz férfinak.
Nőiesen domborodó derekán ott világított a fehér kötény, amúgy már teljesen feketében volt, mint ahogy azt a munkahelye megkövetelte. Fekete, hosszú ujjú ing, fekete nadrág és cipő, lófarokba kötött hajjal. Vérbeli háziasszonyként dolgozott, egyik keze kavart, a másik vágott, a lábával egyensúlyozott, aztán gyorsan fordult és tálalni kezdett a hatalmas, bézsszínű konyha fa evőasztalára. Innen azonnal meglátta, ahogy az apja a hálószobák felől befordult a sarkon, ami egyenesen a nappalival egy légtérben lévő konyhába és étkezőbe nyílt, nem választotta el ezeket semmi egymástól, legfeljebb a hangulat.